„A politikus a közelgő választásokra figyel, az

államférfi a jövendő nemzedékre.”

Alcide de Gasperi

2018. november 8-án az Európai Néppárt megválasztja csúcsjelöltjét az Európai Bizottság elnöki posztjának betöltésére. Az előttünk álló kérdés egyszerű: ki a legalkalmasabb arra, hogy segítse pártjainkat megnyerni a jövő tavaszi európai választásokat, megszerezze az Európai Tanács és az Európai Parlament támogatását és végül vezesse az Európai Bizottságot.
Ez vezetési képességről és tapasztalatról szól. Ez kommunikációs készségekről és nyelvi tudásról szól. Ez értékekről, vízióról és a következő generáció
számára hiteles programról szól. Ezt javaslom nekünk, az EPP-nek:

Jövőkép Európa számára

Előre kell tekintenünk, hogy minden európai számára egy jobb, értékalapú jövőképet nyújtsunk. Az én jövőképem Európa-párti, pozitív és pragmatikus. Európa-párti abban, hogy hiszek egy okosabb és jobb európai integrációban. Európa vállaljon nagyobb szerepet ott, ahol annak értelme van, de kevesebbet ott, ahol nincs. Amit nemzeti vagy regionális szinten jobban el lehet végezni, azt ott kell elvégezni. Nyers nacionalizmusból kevesebb kell, viszont több valódi, nemzeti felelősségvállalásra van szükség a közös európai projektünkben. Olyan nemzeti és európai vezetőkre van szükségünk, akik hatást tudnak gyakorolni a közösen hozott döntésekre és teljes felelősségét vállalnak azokért.

Pozitív abban, hogy gátat kell szabnunk a félelem és a gyűlölet által vezérelt politikának. Összetett problémákra nem léteznek egyszerű megoldások. Igen, a technológia megváltoztatja a munkavégzés módját. Igen, a migráció kihívás. És igen, mindanynyian félünk a szüntelen változástól és a hirtelen átalakulástól. De ez nem azt jelenti, hogy a politikai vezetőknek táplálniuk kell ezeket a félelmeket. Ellenkezőleg, a vezetés arról szól, hogy lehetőségeket biztosítunk, dolgozunk a stabilitás érdekében, problémákat oldunk meg, és egy szebb jövő reményét nyújtjuk.

És pragmatikus abban, hogy konkrét, működő megoldásokat kell adnunk közös kihívásainkra. A digitális forradalom meg fogja változtatni a gazdaságot, a munkát, a politikát, a médiát, a tudományt és talán az emberiség jövőjét is. A klímaváltozással együtt ez lesz a fő kihívás, de nem csak a következő Európai Bizottság számára, hanem az eljövendő generációk számára is. Azt szeretném, hogy a technológia az embereket szolgálja, nem pedig fordítva. Egymindenki számára élhető bolygót szeretnék, amely a jövőben is élhető marad.

Az Európa Következő Generációja (Next Generation of Europe) számára készült rövid programban nem teszek úgy, mintha az EU minden jelenlegi problémájára tudnám a megoldást; és nem teszek részletekbe menő szabályozási javaslatokat sem – annak is eljön majd az ideje. A célom az, hogy felvázoljam az előttünk álló fő kihívásokat. Generációnk két fő kérdése a digitális forradalom és a klímaváltozás. Ezek nemzeteken átnyúló kihívások, amelyeket egyetlen ország sem tud egyedül megoldani. Bizonytalan időkben szilárd alapra van szükség – ez az alap az értékrendszerünk. És ezeken az értékeken alapul az Európa Következő Generációja hat pontja.

1. Az európai értékek védelme

A 20. században az Európai Néppárt megnyerte az ideák csatáját. Alapító atyáink Európa-szerte, keleten, nyugaton, északon és délen folytatott kitartó küzdelmének köszönhetően, a demokrácia diadalmaskodott a fasizmus, a kommunizmus és a nacionalizmus felett. Útjára indítottuk az európai projektet, megvédtük a demokráciát és a szabadságot, békét hoztunk. De nem hagyatkozhatunk egy statikus világképre, és nem vehetjük azt adottnak. Értékeink támadás alatt állnak mind az Európai Unión belülről, mind azon kívülről– itt az ideje kimenni a barikádokra, hogy megvédjük őket.

Az értékrendszerünk az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, a szolidaritás, a férfiak és nők közti egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletén alapul, amelynek része a kisebbségekhez tartozók jogainak elismerése is. Bizonytalan időkben ezek az értékek jelentik biztonságunk szilárd alapkövét, biztos alapját annak, hogy kik vagyunk mi, jobbközép kereszténydemokraták. Ezek híján nem marad semmink, és lemondunk arról az erkölcsi iránytűről, amely eddig biztos irányt szabott számunkra.

„Nagy árat fizettünk ugyan, de nem kell

lesütnünk tekintetünket, hiszen a szabadság

megfizethetetlen.”

Lech Wałęsa

De nem élhetünk tagadásban – társadalmainkban eluralkodott a nyugtalanság, a jövő miatti aggodalom, az az érzés, hogy ami a legjobb volt, már mögöttünk van. Nem ítélem el azokat, akik kísértést éreznek arra, hogy a populistákra adják szavazatukat. Ehelyett azt mondom: „meghallottuk a szavatokat”! Nem fogjuk figyelmen kívül hagyni a technológia, a foglalkoztatás, a biztonsági helyzet és a migráció által kiváltott félelmeket. Ezek közül sok megalapozott, de ezekre a demokratikus rendszerünkön belül kell megoldást találni. Évszázadokon keresztül küzdöttünk a demokráciáért, az egyéni szabadságjogokért és az igazságért. A történelem megtanította nekünk, hogy amint az illiberalizmus felé vezető útra lépünk, már nagyon nehéz arról letérni. Az illiberális demokrácia fogalmi önellentmondás, és ellenkezik mindazzal, amiért az EPP küzd.

2. Vezetőszerep a digitális forradalom területén

A negyedik ipari forradalom – mesterséges intelligencia, robotizáció, a dolgok internetje, 3D-s nyomtatás és digitalizáció – már jelen van, és hatásai minden területen messzire vezetnek, beleértve a gazdaságot, a politikát és a tudományt. Az előző ipari forradalmaktól eltérően ez nem lépésről lépésre történik – a terjedése gyors, és felrúgja a meglévő szabályokat. Európának a technológiai fejlődés élére kell állnia, különben a lemaradást kockáztatja. A digitális forradalom élére állni annyit tesz, hogy a munka jövőjére, az innovációra és az egyének védelmére helyezzük a hangsúlyt.

A digitális forradalom megváltoztatja a munkavégzés és a tanulás módját. Kevéssé tudhatjuk, hogy milyen lesz a munkaerőpiac 2050-ben. Számos mai foglalkozás – fizikai és szellemi egyaránt – a jövőben el fog tűnni. Ez nem azt jelenti, hogy a gépek átveszik a helyünket, hanem azt, hogy együtt kell dolgoznunk a robotokkal, ha jobb eredményeket akarunk elérni. Az oktatás már nem egy készség és rengeteg tény elsajátításáról szól, hanem sokkal inkább az élethosszig tartó tanulásról és az érzelmi intelligenciáról. Nem számít, hogy milyen készségeket kell megtanulunk a jövőben, az adatok megértése fontos helyen szerepel majd. Számos tagállam már úttörő e tekintetben. Európa egésze számára fontos, hogy tapasztalataikra építsünk.

Jelenleg az első 20 technológiai vállalkozás vagy az Egyesült Államokban vagy Kínában található. Az oktatás, az innováció, a kutatás és fejlesztés területén való befektetések nélkül ez a trend folytatódni fog. Az európai döntéseknek javítaniuk kell a technológiai infrastruktúrát, mint például az 5G hálózatokat, és lehetőséget kell teremteniük az európai vállalatok és feltalálók számára, hogy kiteljesedjenek a digitális korban. Az innováció feltételeit megteremtő modern pénzügyi eszközök és szabályozás segítenek egyengetni ennek útját.

„A valódi mesterséges intelligencia megalkotása

lehet a legjelentőségteljesebb esemény a

civilizációnk történelmében. Vagy a legrosszabb.

Hogy melyik, nem tudhatjuk.”

Stephen Hawking

Ezzel egyidőben a platformgazdaság korában élünk, ahol az adatok értéke egyre csak nő. Ennek járulékaként megjelentek azok a problémák, amelyek az egyének jogainak védelméhez kapcsolódnak. A „big data” már többet tud rólunk és preferenciáinkról, mint hinnénk. Alkotmányokat hoztunk létre azzal a céllal, hogy az egyént megvédjük az államtól. Most azon kell dolgoznunk, hogy megvédjük az egyént attól, hogy nagy, nemzetközi vállalatok vagy autoriter kormányok használják fel személyes adatait. Szabályozási szuperhatalomként az EU vezető szerepet vállalhat a nemzetközi szabályok megalkotásában a mesterséges intelligencia és a robotizáció eljövendő világában. Jobb szabályokat létrehozni, mintsem mások szabályait követni.

3. Az európai gazdaság mindenki érdekét kell, hogy szolgálja

Az egységes piac bevált – enélkül nem tudnánk fenntartani az európai jóléti államokat. Az elmúlt évtizedek során ez volt a növekedés és a foglalkoztatás alapja Európában. Az EU-tagság a jólét növekedését jelenti. Az egy főre jutó GDP az elmúlt húsz évben a kétszeresére nőtt. Néhány szegényebb államban a növekedés meghaladta a tízes szorzót. Az egységes piac 10 millió munkahely létrehozását segítette az elmúlt pár évben. Az euró a második legfontosabb globális tartalékvaluta. Az Európai Unió a pénzügyi válság óta újra a növekedés, a munkahely-teremtés és a befektetés biztos talaján jár.

De ez természetesen nem elegendő. Bár az EU-nak sikerült a torta méretét megnövelnie, abban már kevésbé sikeres, hogy azt méltányosan ossza el, akár az egyének, akár a tagállamok között. A mai populizmus nagy része, legyen az akár bal- vagy jobboldali, az igazságtalanság azon érzetéből táplálkozik, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés – beleértve a szociális piacgazdaságot és a globalizációt is – nem mindenkivel szemben tisztességes. Ennek meg kell változnia. Mindannyian tudjuk, hogy a piac liberalizációja serkenti a növekedést és munkahelyeket hoz létre, már csak azt kell kitalálnunk, hogy miként működhet ez minden európai számára.

„Európa többről kell szóljon, mint a piacról,

a termékekről és a pénzről.”

Jean-Claude Juncker

Európának a fenntartható fejlődés modern forrásaira kell helyeznie a hangsúlyt, többek között a digitalizációra, a kreatív iparágakra, a zöld növekedésre, a körkörös gazdaságra, a start-up vállalkozásokra, a fenntartható és innovatív élelmiszer-előállításra és a hasonlókra. Nem az EU hozza létre a munkahelyeket és az új gazdasági bajnokokat, de az Unió kedvező feltételeket teremthet a vállalatok, a munkavállalók és a vállalkozók számára az egész kontinensen ahhoz, hogy ezt megtegyék. Az EU a szabad és tisztességes kereskedelem bajnoka, és továbbra is annak kell maradnia. Ezzel egyidőben jobbítanunk kell a globális szabályokat, fel kell lépnünk a tisztességtelen gyakorlatokkal szemben, dolgoznunk kell a strukturális reformokon és a belső piac kiteljesítésén. Az európai növekedés a jóléti politikán keresztül történő újraelosztása a nemzeti kormányok kezében van, és ott is marad.

Az euró jövője gazdaságunk döntő része. Stabil és fenntartható közös valuta nélkül nem leszünk képesek egy sikeres gazdaságot fenntartani. Az elkövetkezendő
években fel kell gyorsítanunk haladásunkat egy valódi bank- és tőkepiaci unió felé. A stabilitást szolgáló mechanizmusokból létre kell hoznunk az Európai Valutaalapot. De legelőször és legfőképpen folytatnunk kell a bizalom kiépítését, ragaszkodnunk kell a közös szabályokhoz, amelyekben megállapodtunk, és szolidaritást kell mutatnunk, amikor valamelyikünk szükséget szenved. Az EPP pártok ezt tették az euróválság alatt, és ezt kell tennünk a jövőben is. A kormányon levő EPP pártok – Írországtól Portugáliáig, Spanyolországtól Görögországig és Ciprusig – nehéz és felelős döntései nélkül az euró nem élte volna túl.

4. Az éghajlatváltozás kezelése

A klímaváltozás az egyik legnagyobb fenyegetés bolygónk jövőjére nézve. Az elmúlt 19 évben volt az eddig feljegyzett 18 legmelegebb év. A jelenlegi ütem alapján az átlaghőmérséklet 0,2 Celsius fokot fog emelkedni minden évtizedben. A Kormányközi Panel a Klímaváltozásról legutóbbi jelentése visszaigazolja ezt a trendet és egy további, 1,5 Celsius fokot meghaladó globális felmelegedés hatásaira figyelmeztet. A hőmérséklet-változások soha nem látott hatást gyakorolnak az egész ökoszisztémánkra, beleértve ebbe az időjárás alakulását, a fajokat, a tengerszintet, az élelmiszer-biztonságot és az egészségügyet.

Az elmúlt két évszázadban soha nem látott gazdasági növekedést és jólétet voltunk képesek létrehozni, de ennek megvolt a maga ára. A mi feladatunk az, hogy megvédjük a bolygót és tiszteletben tartsuk korlátait. Ezzel egyidőben az EU nem lehet naiv, meg kell védenünk stratégiai érdekeinket és segítenünk kell tagállamainkat abban, hogy egy tisztább gazdaságra álljanak át. Ez azt jelenti, hogy a klímapolitikánknak nem elég a klímaváltozással foglalkoznia, hanem globális versenyelőnyt is kell biztosítania számunkra. Az európai károsanyag-kibocsátás csökkentése nem elegendő a világ megmentéséhez, de az úttörő vállalataink által kifejlesztett technológia igen. A hangsúlyt ezért a tiszta technológiára és a körkörös üzleti modellekre kell helyeznünk. Azok a vállalatok fognak vezetővé válni a jövőben, amelyek mernek kockázatot vállalni ebben a szakaszban.

„Nincs még egy bolygónk, a Föld megmentése

kell legyen az első számú küldetésünk.”

Miguel Arias Cañete en Carlos Moedas

Az EU-nak a szénmentesítést kell központi helyre emelnie programjában. Dolgoznunk kell azon, hogy Európa 2045-re szénmentessé váljon. A párizsi egyezmény jó kezdet volt, de ambiciózusabbnak kell lennünk. A globális felmelegedés 2 Celsius fokra való korlátozása szükséges cél, és kemény intézkedéseket kíván mind a kibocsátás-kereskedelem, mind az erőfeszítések megosztása terén. Ezt az átalakulást Európának kell vezetnie tagállamaival, régióival és városaival.

5. A migráció kezelése

A származási országukon kívül élő emberek aránya globálisan többé-kevésbé állandó, közel 3%. A migráció, annak sokféle formájával együtt, nem fog eltűnni. Tehetünk úgy, mintha nem létezne, vagy szembe is nézhetünk a problémával. Én az utóbbit ajánlom. Megoldottuk már a legrosszabb migrációs válságot és most itt az idő, hogy megmutassuk minden európainak, hogy ellenőrzésünk alatt tartjuk a helyzetet. Európa-szerte az EPP-pártok – Máltától Olaszországig, Bulgáriától Svédországig, Görögországtól Németországig és Ausztriáig – erőfeszítései nélkül nem lettünk volna képesek túlélni 2015 migrációs válságát. Most arról kell meggyőződnünk, hogy ez nem fog megismétlődni.

Európának szüksége van az ellenőrzött és legális bevándorlásra. Nem szabad visszalépnünk egy ellenőrizetlen helyzetbe, a 2015-ös helyzethez hasonlóba. Az idősödő népesség és a képzett munkaerő hiánya miatt nem leszünk képesek a túlélésre, ha falakat húzunk fel. A politikusok feladata megoldásokat találni és elősegíteni ezt az átmenetet, nem pedig félelmet kelteni. Az Európai Unión belüli szabad mozgás megkönnyíti az életünket, legyen szó utazásról, tanulásról vagy munkavállalásról. A kívülről jövő bevándorlás bonyolultabb, de megoldható. Az egyének EU területén belüli szabad mozgásának előfeltétele a külső határok jobb ellenőrzése.

„Ez az Európa nem válhat olyan erődítménnyé,

ahol elszigeteljük magunkat másoktól.

Nyitottnak kell lennie.”

Helmut Kohl

A migráció az elkövetkezendő években is meghatározó téma lesz az EU számára. A következő Európai Bizottság terveiben központi helyet kell elfoglalnia. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosával (UNHCR) karöltve az EU területén kívül kell menekültügyi központokat létrehoznunk. A Frontex megerősítése szükséges – közös határőrség nélkül nehéz a közös határ őrzése. Közös megoldásokat kell találnunk arra is, hogy az Európában menedékjogot nem kapó egyéneket hatékonyan visszatérítsük. Minden egyes tagállam esetében meg kell állapítanunk egy kvótát a humanitárius menedékkérők számára. Amenynyiben ez nem működik, rugalmas szolidaritási rendszert kell kialakítanunk, ahol a tagállamok eltérő módokon tudnak segíteni egymásnak. Végül pedig a migráció kiváltó okait kell kezelnünk, úgy, hogy megerősítjük az EU képességét arra, hogy a szomszédságunkban tevékenykedjen az afrikai növekedésre és munkahelyekre fordított befektetésekkel. Ez nem jelent azonnali megoldást a problémára, de legalább egy lépéssel közelebb visz minket egy jövőbeli válság elkerüléséhez.

6. Egy biztonságosabb Európa megteremtése

Évtizedekig az Egyesült Államok garantálta Európa biztonságát. A szoros transzatlanti kapcsolatunk lelkes támogatójaként nehezemre esik elfogadni, hogy ez a garancia ma már kevésbé magától értetődő, mint korábban. Az Egyesült Államok önkéntes világpolitikai marginalizálódása azt jelenti, hogy nagyobb felelősséget kell vállalnunk saját biztonságunkért. Előre kell lépnünk, hogy kitöltsük a megjelenő hatalmi űrt, függetlenül attól, hogy az a kereskedelemben, a külpolitikában, a védelemben vagy a multilateralizmus terén jelentkezik. Törekednünk kell a párbeszéd és az együttműködés kialakítására minden irányban. De emellett szilárd kell legyen az álláspontunk Oroszországgal szemben, valamint mindazokkal szemben, akik tagállamaink megfélemlítésére törekednek.

„Véget ért az a korszak, amikor teljes mértékben

másokra hagyatkozhattunk… Itt az ideje, hogy

Európa saját kezébe vegye a sorsát.”

Angela Merkel

Az elmúlt években a háborút a békétől elválasztó vonal elmosódott a kibertámadások, az államoktól független vagy államilag finanszírozott terrorizmus, a demokratikus folyamatainkba történő beavatkozás, az illegális bevándorlás, valamint az információs hadviselés jelentette kihívások miatt. Ezek folyamatban levő konfliktusokból, megújult hatalmi harcokból és technológiai áttörésekből erednek. Bár sok eredményt értünk már el, nem tudunk megfelelő védelmet biztosítani Európa számára a meglévő biztonsági és védelmi politikák, eszközök és szereplők rendezetlen halmazával. Ezeket egy ernyő alá kell vonni.

A tagállamoknak és az európai intézményeknek nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük egy biztonsági és védelmi Unió kialakítására. Ki kell fejleszteni az EU első Mesterséges Intelligenciáról szóló Biztonsági Stratégiáját is, hogy segítsen megoldani a MI által létrehozott új kihívásokat, valamint, hogy további lépéseket tehessünk abban, hogy javítsuk Európa védelmi technológiai és ipari alapjának versenyképességét és hatékonyságát. Biztonságunk megőrzése szintén szoros koordinációt kíván a tagállamok, a NATO és partnereink között. Itt az ideje nagyobb felelősséget vállalnunk az egyik legfontosabb EU feladat, a biztonság terén.

Európai kommunikáció

Ha létezne díj, amit a világpolitika történelme során a legrosszabb kommunikációs stratégiáért osztanak ki, az Európai Unió komoly eséllyel szállhatna versenybe. Az EU a nemzetközi kapcsolatok legsikeresebb békeprojektje. Mégis, a tetteivel vagy a lényegével kapcsolatban kialakult uralkodó nézet nem is állhatna távolabb a valóságtól. Nem elég azt kimondanunk, hogy a digitális kor miatt elterjedtek a hamis hírek vagy hogy az emberek jobban szeretik a történeteket, mint a tényeket. Az információs háborúk korában az EU-nak komolyan kell vennie a kommunikációt.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy modern kommunikációs eszközöket kell alkalmaznia a közösségi média csatornáin, de azt is, hogy érthető nyelven kell kifejeznie, mi is valójában Európa lényege. A hamis hírek és a trollok elhárítása szintén fontos része lesz a tennivalóknak. Nagyon jó kiindulási pont, ha a politikai vezetők felhagynak azzal, hogy Brüsszelt vádolják saját kudarcaikért és felelősséget vállalnak az európai döntésekért, és ezeket a kabinet keretein kívül is felvállalják. Európa lényege az átláthatóság, nem pedig a titkos döntéshozatal.

Ez Európa nagy pillanata

Hiszem, hogy ez nagy pillanat Európa számára. Ha a következő években helyesen cselekszünk, úgy tekintünk majd vissza az illiberális demokrácia kísérletére
és a zsigerből jövő populizmus eme korszakára, mint az európai integrációs folyamat egy újabb megoldott válsághelyzetére. Ha nem cselekszünk helyesen, azt kockáztatjuk, hogy visszalépünk a nacionalizmus mételyébe és Európa jelentéktelenségének korszakába.

Fontos, hogy összefogjunk egy erős és modern Európa kialakításáért, amely képes a világot formálni, és nem hagyja, hogy mások formálják őt. Ehhez szükség van a kelet és a nyugat, az észak és a dél közt fennálló megosztottság enyhítésére. A bővítések sohasem voltak könnyűek, de mindig a helyes döntést jelentették. Jobban ki kell tudnunk emelni, hogy mi az, ami összeköt minket, ahelyett, ami elválaszt bennünket. Több szolidaritásra van szükség az euró jövője és a migráció tekintetében egyaránt. Szükségünk van egymásra.

„Az európai egység egy maroknyi ember álma

volt. Sokak számára a reménnyé vált. Ma ez

mindannyiunk számára szükségszerűség”.

Konrad Adenauer

Az Európai Unió nem tökéletes, és soha nem is lesz az. Mindig több lesz, mint egy nemzetközi szervezet, de kevesebb, mint egy állam. Számos értelemben ez egy állandósult evolúció és válságkezelés.

Gyakran érezzük úgy, hogy egy válsághelyzetből a káoszba lépünk, majd végül egy optimálistól elmaradó megoldást találunk. De a céljainkat elérjük. Ez történt az euró és a migrációs válság esetén, és ugyanez fog történni számos más, jövőbeli kihívás esetén is. A tökéletlenségek Uniója vagyunk. És meg kell tanulnunk, hogy miként adaptáljuk ezt a XXI. század új kihívásaira.

Jövőre fogjuk ünnepelni a berlini fal ledöntésének 30. évfordulóját, egy időben azzal, amikor az új Európai Bizottság megkezdi mandátumát. 1989 telve volt reménnyel. Épphogy diadalmaskodtunk a kommunizmus felett, és az EPP pártjainak köszönhetően Európa minden szegletében összeomlóban voltak az autoriter rezsimek. Legtöbbünk hitt abban, hogy a világ 200 államának zöme magához öleli a szabadságot, a liberális demokráciát és a piacgazdaságot. Valóban, a hidegháborút követő néhány év telve volt ígéretekkel. Európa újra egységes volt. Aligha tudtuk akkor, hogy mi vár ránk.

„A politikai egység nem a nemzet

beolvadását jelenti.”

Robert Schuman

A fasizmus 1945-ben véget ért. A kommunizmus 1989-ben véget ért. Ne legyen 2016 az az év, amikor a liberális demokrácia számára a vég elkezdődött. Ha én leszek az Európai Néppárt csúcsjelöltje és végül az Európai Bizottság elnöke, ígérem, hogy nemcsak megvédem az értékeinket, hanem azokat a sérelmeket is kezelem, amelyek a nacionalizmus és a populizmus erősödéséhez vezettek.

Ha nem kezeljük ezeket a feszültségeket, a helyzet rosszabbodni fog. Az ellenségeskedés terjedni fog, az ellentétek előtérbe kerülnek, a nacionalizmus pedig erősödni fog. Nem mondom azt, hogy Európa eléri a töréspontot, de el fogjuk érni a tolerancia határait. Ez a tolerancia pedig éppen az, amire Európa épült.

Az Európai Uniónak soha nem volt európai bizottsági elnöke Észak-Európából, a Balti államokból vagy Közép-Kelet Európából. Ez ugyanakkor nem egy földrajzi verseny, hanem egy vezetésről és tapasztalatról való választás. Én egy olyan kis országból jövök, amelynek sikerült egy terjeszkedő hatalom szomszédságában fennmaradnia – egy olyan országból, amely mindig harcolt az értékeiért és fennmaradásáért.

Én mindig koalíciós kormányban dolgoztam vagy koalíciós kormányt vezettem, ez pedig folyamatosan hidak építését igényli. Első kézből tapasztaltam meg egy populista párt kormányon belüli kezelését. Ezek mind olyan kvalitások, amelyek nagy valószínűséggel fontosak lesznek a következő Európai választások után.

Mi egy olyan pártcsalád vagyunk, amely hisz az egyéni szabadságban és felelősségben. A választás az Önöké. Én tudom, hogy Önök úgy fognak dönteni és arra a személyre fognak szavazni, akiről hiszik, hogy pártjainkat segíteni fogja a jövő tavaszi európai választások megnyerésében és hogy a Bizottságot Európa Következő Generációja érdekében fogja vezetni. Isten hozott Helsinkiben!